Az emberi viselkedés központi eleme az információ. Mélyen belénk van kódolva az információ keresése, állandó gyűjtése, halmozása, feldolgozása és továbbítása, hiszen évezredekkel korábban a túlélést jelentette mind ez. Az információ olyan számunkra mint az oxigén. Nem véletlen hogy az ingermegvonás egy rendkívül hatékony módszere volt a kínzásnak, hiszen az agyunknak szüksége van újabb információra, máskülönben magunkra akaszhatjuk a sárgacédulát. Társadalomról is csak azért tudunk beszélni, mert megugortuk azt az evolúciós lépcsőfokot, amelyik után elkezdtünk csoportosan információt megosztani egymással. Nem kellett minden generációnak újra feltalálni a kereket, elég volt csak az idősöktől megtanulni. Az internet sem sokkal több ennél, mi is csak a modern kor ősemberei vagyunk.

A Jó

Az interneten nincsen távolság és lassan már minden háztartásban van egy internet-képes eszköz, tehát jóformán bárkivel kapcsolatba tudunk lépni szinte azonnal, fizikai határok nélkül. Csillagászati mértékekben lehetne kifejezni az elérhető tudásanyagot is, szóval tanulni és fejlődni elméletben soha nem volt ilyen egyszerű. Arról pedig nem is kell beszélni hogy, mennyi munkát teremtett, és mekkora platformot biztosít a kereskedelemnek. De hol itt a csattanó?

A Rossz

Sok eszközről el lehet mondani, hogy nagyon hasznos egészen addig amíg nem rossz szándékkal használják. Ott van például a kés, lehet vele kenyeret szeletelni, de embert is ölni. Ott a maghasadás, lehet vele lényegében tiszta, nagy mennyiségű energiát előállítani erőművekben, de ugyanakkor városokat lenullázni is. Azt már lehet szerintem látni ezek alapján is, hogy legalább akkora kárt lehet okozni a legtöbb eszközzel, mint amennyi hasznot lehet faragni belőle. Az internet is hasonló, de mégis más egy kicsit. Az internet nem csak fekete-fehér, rengeteg bújtatott következménye van aminek a kimenetelét nem tudjuk megjósolni, de már hatását érezhetjük jelenünkben is. Az emberek észre sem veszik ezeket a folyamatokat, mivel nem olyan mint egy atomvillanás vagy egy vágás, normálisnak érzik mert az interneten olyan gyökeres ösztöneink vannak kihasználva, amikről talán a legtöbben nem is hallottak. Elvesztettünk egy háborút, amiről nem is tudtuk, hogy létezik.

A valóság minden ember számára az amit lát, hall, tapint, szagol, ízlel, tehát az információk amik nap mint nap érnek minket. A modern ember elsődleges információforrása az internet, tehát jogosan állíthatjuk azt, hogy az internet nagyban befolyásolja valóságérzetünket, és világképünket. Na de milyen valóság is ez?

Hatása emberi kapcsolatainkra

Az előbb már említettem, hogy az egyik dolog, amire az internet büszke lehet az az emberek összehozása. A közösségi média pont azért lett olyan hatalmas, mert erre az embereknek szüksége van, társas lények vagyunk. Bennünk különféle hormonok, mint például az oxytocin vagy a dopamin, szabadulnak fel ha más emberekkel ismerkedünk, amik sikerélménynek az érzetét adják. Ezekről később is lesz szó. Ez viszont több sebből is vérzik.

Első dolog amit kiszeretnék emelni, hogy a közösségi médián senki a valóságot osztja meg magáról. Mindenki azt az alter egóját mutatja magáról aki boldog, aki sok pénzt keres, aki utazik és általánosságban csak pozitív élmények érik. Na már most ha ezt egy átlag ember meglátja és összehasonlítja középszerű életével, amiben igenis vannak szomorú és fájdalmas pillanatok, akkor el lesz keseredve mert azt fogja hinni, hogy valamit ő csinál rosszul. Pedig abban biztosak lehetünk, hogy a képernyő másik oldalán lévő embernek is vannak problémái. Ez egy nagyon általános példa volt, de többet is bele lehet látni, elég csak a testépítő influenszerekre gondolni, akik olyan normákat állítanak amik természetes módon elérhetetlenek, ezért az emberekben hamis példák tudnak kialakulni, így önkép és testképzavarba is futhatnak.

Az értékrendszerünkre és a morális iránytűnkre is nyílván hatással van a közösségi média, hiszen minden amit ott teszünk, megosztunk, juttalmazva van like-okkal, más emberek elismerésével, ez pedig szintúgy sikerélményt okoz bennünk. Ennek az érzésnek a folytonos kajtatása oda vezet hogy az értékrendszerünk az lesz, hogy nem lesz értékrendszerünk, mivel minden “jó” ami megtekintést és like-ot hoz. Ennek a megtestesülése az influenszerek, akik pénzért és megtekintésért, bármit állítanak, bármit megtesznek. A valóság az ő szemükben az, ami éppenséggel pénzt hoz a házhoz. “Óceánia mindig is háborúban állt Eurázsiával”, mondta ezt egy influenszer 3 pengőért.

Hiába hoz össze annyi új emberrel az internet, összeségében szerintem azt lehet elmondani, hogy az emberek csak magányosabbak lettek általa. Az interneten szerzett ismerősök azt az illúziót tartják fönt, hogy több százan vesznek körül téged, de a valóságban egyikükkel sincs közös emléked, pedig azok az igazán fontosak. Szerintem a barátságok, és a párkapcsolatok is akkor virágoznak ha van úgynevezett proof-of-work, tehát minél több munkát és energiát fektetsz bele, hogy legyenek közös pillanatok a valóságban.

Sajnos az internet kapcsán egyre többször jön elő ez az illúzió szó. Ez azért van szerintem, mert sok olyan dolog van az interneten, ami ugyanazt az érzést, ugyanazokat a hormonokat szabadítja föl bennünk mintha a valóságban csinálnánk, de közben meg egy sokkal másodrendűbb és mesterségesebb tevékenység. Talán mondanom se kell de a pornó is ide tartozik. Teljesen átveri, átprogramozza az emberek agyát. Nulla energia befektetést igénylő, végtelen élvezet. Ez a modern ember rákfenéje. Ez végül oda vezet, hogy az emberek kedvtelenek, ambíció nélküliek és motiválatlanok az élet minden területén, hiszen a test már nem tudja őket mivel jutalmazni hiszen hormonháztartásukat kimerítették, az említett élvezetekkel. Semmi sem számít, semmi sem okoz örömöt, mert kiégette az internet az agyat. Ez pedig a hedonizmus.

A cyberbullying és az online grooming is egy jelentős probléma, amik főleg az emberi jellem hibájából származnak, de az internetnek mint közvetítő közegnek is van felelőssége ebben.

Utolsónak hagytam azt ami szerintem a legfájóbb pontja az egésznek. Azt gondolná az ember, hogy az internet párbeszédet teremt, hogy vitákat indít, mivel annyi különböző gondolkodású, származású, anyagi helyzetű embert ereszt össze, hogy a súrlódást lehetetlen elkerülni. A helyzet viszont merően eltér ettől. A baj ott kezdődik, hogy a profitorientált cégek, nem meglepő módon, a profitot szeretnék maximalizálni (wow), és ezt úgy érik el, hogy maximalizálják az applikáción eltőltött idődet. Ennek egyik módja az, hogy olyan tartalmat raknak eléd ami érdekel téged, de legfőképp olyat ami tetszik neked. A háttérben müködő tanuló algoritmusok annyira tökéletesek és annyira olajozottan müködnek, hogy nagyon gyorsan világossá válik számukra milyen skatulyákba lehet téged sorolni. Nem fogsz látni olyan véleményeket, amik ellentmondanak a tieddel. Ha kutyás ember vagy kutyákat fogsz látni. Nincsen párbeszéd, nincsen vita, nincsen haladás. Mi követlezik ebből? Egy olyan túlhigénikus világ épül fel benned, ahol mindenki egyetért veled. Ez viszont nem a valóság. A valóságban, igenis sok különböző vélemény van és gondolat, amiknek meg kell ütközniük egymással. Egy elv, egy elmélet akkor ér valamit, ha próbára teszik azt. Legvégül pedig azon elvek maradnak fent, amik a legerősebbek voltak, legalaposabbak és legindokoltabbak. Mi történik amikor ez nincs jelen, mint például az interneten? Olyan elméletek kapnak lángra amiknek a valóságban esélyük se lenne, gondolok én itt a Lapos Föld hívőkre, vagy egyéb más áltudományt valló csoportokra. Buborékok jönnek létre az interneten, amik között nincsen átjárás, elmondod a véleményedet és csak a saját visszhangodat hallod visza. Az internet tehát amennyire összeköt minket, annyira szakadékot is teremt köztünk. Ennek a következményeiért pedig nem kell messzire tekinteni: a 2020-as amerikai választások után polgárháborús helyzet alakult ki, mivel a vesztes republikánus párt követői csalással vádolták a liberálisokat. Nem meglepő ez sem, csak gondoljunk bele egy republikánus szavazó helyzetébe, Facebookon csak republikánus csoportokban volt benne, csak az ő általa támogatott jelölteknek a hirdetését látta stb.. Ez után megnyerte egy olyan jelölt egy olyan párttal a választást ami az ő világában eddig nem is létezett.

Egyén szintjén is érdemes megvizsgálni mindezt, hiszen minket, mint egyéneket mégis csak jobban érint. Az emberek személyiségére szerintem negatív hatással van ez a “for you” marketing fogás, mivel az emberek így abban szocializálódnak, hogy minden róluk szól, minden nekik szól. “Ez a termék csak neked!” Mondanom sem kell, hogy ez egy eléggé egocentrikus jellemet tud okozni, ami hisztérikus rohamot kap, abban a pillanatban, hogy valaki más véleményen van mint ő. Eddig amikor azt mondtam hogy “vélemény”, mindig a kúltúrális és tiszteletteljes véleményekre gondoltam, de mivan akkor az alpári mocskolódással és trollkodással amivel az internet is tele van. A legjobb megoldás az lenne, ha az emberek megtanulnának a másikkal empatikusan viselkedni és normális formába önteni véleményüket. Az viszont szerintem megengedhetetlen, hogy csak egyszerűen cenzúrázzuk a bántó hozzászólásokat. Ezzel nem szüntettük meg a problémát csak a szőnyeg alá söpörtük csak azért hogy az illúziót fenntarthassuk. Ki mondja meg akkor mi a bántó komment, a kormány? Lehet ma még nem, de holnap már a szeletelt kenyér kifejezés már bántónak számít, csak mert valakinek ez áll az érdekében. Az emberekben igenis ki kell alakulni egy immunitásnak, toleranciának a negatív élmények ellen is, mivel sajnos a valóság tele van velük. Mindeközben pedig arra kell törekedni, hogy a tudatlanságot, ami a troll hozzáállást okozta, megszüntessük. A hajléktalanság sem szűnik meg, csak annyival hogy betiltjuk a hajléktalanokat. A tanúlság az, hogy több forrásból kell mindig tájékozódnunk és törekedünk kell egymás megismerésére, megértésére még akkor is ha úgy gondoljuk nekünk van igazunk, mert a világ nem fekete-fehér és mert közösen sokkal többre mehetünk, hiszen magányos hősök nem léteznek.

Öngyilkosságok száma

Ez a kép 100.000 emberre jutó öngyilkosságok számát mutatja az Egysült Államokban az évek múltával. Persze nem lehet közvetlen következtetést vonni a kép adata és az említett internet problémái között, hiszen jó pár, nem független tényező játszik szerepet még, de azért mindenesetre egy eléggé elszomorító görbe.

Hatása kognitív képességeinkre

Azt is felhoztam mint jótékony dolog, hogy milyen nagy mennyiségű tudás áll rendelkezésünkre az internet miatt. Ez így is van, csak éppenséggel az internetről informálódni olyan, mint tűzcsapból vizet inni. Egyszerűen az agyunk nem képes egészséges keretek között ennyi információt befogadni, és ennek vannak következményei.

Mindenekelőtt fontos belátni, hogy amennyire könnyű igazságot terjeszteni annyira egyszerű dezinformálni is az interneten. Társadalmakat, csoportokat lehet ezzel megtéveszteni, irányítani, megdönteni. A valóságot a legtöbb ember amúgy is az interneten, a hírportálokon keresztül látja, így a manipuláció és megvezetés gyerekjáték. Csak elégszer kell mondani hogy a fű az kék, az ég pedig zöld, előállítani a saját forrásainkat, az ellenvéleményeket pedig túlkiabálni. Az internet a tökéletes eszköz a propaganda terjesztésére, mindenkit el lehet érni vele, nem erőforrás igényes, az emberek szánt szándékkal nézik, és a megfelelő algoritmusokkal a kritikus hangokat el lehet izolálni a hívőktől, a kemény magtól. Még szerencse, hogy az interneten senkinek sem áll szándékában a tömegek manipulációja :DD.

Azt hogy milyen hatással volt / van az internet az agyunkra, talán a fiatal generációkon lehet a legjobban megfigyelni, mivel fiatal korban alakul ki az idegpályák nagy része, így a változásra is ekkor alkalmas a legjobban az agy. A probléma az információ mennyiségével és a formájával van legfőképp.

Mennyiség terén azt tudni kell, hogy az internet mérete 2 évente duplázódik és exponenciálisan növekszik. Amikor ez a rengeteg információ és inger elér minket, az agyunk úgy védekezik, hogy egyszerűen már nem fogadja be őket. Olvasol, nézel valamit de már 30 perc múlva nem is emlékszel rá, máskülönben az agy elvérezne a sok ingertől. Illetve a nagy mennyiségű információ, megosztja a figyelmünket, soha nem fogunk tudni egy dologra koncentrálni. Mindenbe belekezdünk de semmit nem fejezünk be, mert addigra már a másik információn jár az agyunk. Ez a biztos útja annak, hogy a tudásunk felületes legyen és haszontalan. Az egész emberiség tudása rendelkezésünkre áll, de nem tudunk vele mit kezdeni.

Az információnak sok formája van, de amit szerintem most érdemes szemügyre venni az a short content. Ahogy már szó volt róla, az információ szerzés olyan nekünk mint a drog. A rövid tartalmak, pedig tökéletesen beleillenek az egyre gyorsuló világunkba, hiszen alig igényelnek időt, és élvezettel csináljuk őket. Mindig többet és többet akarunk belőlük egészen addig, amíg az agyunkban a receptorok már ropogósra sültek a sok inger miatt. Ráadásul olyan dolgokat látunk amik tetszenek nekünk és kifogyhatatlan mennyiségben. Meggyőződésem, hogy a legtöbb ilyen applikáció mögött (TikTok, Instagram, Facebook pl) több pszichológus dolgozik mint programozó, mivel lenyűgöző módon tartják csapdában figyelmünket különféle ösztöneinket kihasználva. Mert a végső cél ez, hogy minél többet odaadjunk magunkból nekik, mivel mi vagyunk a termékek, mi vagyunk akik figyelmét, adatait eladják. Ha nem fizetsz a termékért, akkor te vagy a termék. Ebben nem mi vagyunk a hibásak, a döntés már nem tudatosan történik a legtöbb embernél, hanem reflexből nyúl a telefonhoz például. Abban viszont nagyon is hibásak vagyunk ha gyerekeinket nem védjük meg ettől, miután már tisztában vagyunk a következményekkel. Egyre gyakoribb sajnos az “iPad kid” jelenség, ahol a szűlő fáradtság vagy egyéb okok miatt, hanyag módon letudja a gyerek lefoglalását azzal, hogy kezébe adja a tabletet. Biztos nem sülhet ki semmi rossz, ha egy kisgyereknek korlátlan hozzáférése van az egész internethez…

Csak hogy konkrétumokat is említsek, a koncetrálóképesség drasztikusan csökken short content huzamos fogyasztása után. Az agyunk mindig alkalmazkodik a körülményekhez, és ha mi mindig maximum 1 perces tartalmakat fogyasztunk, akkor egyszerűen átprogramozza magát az agy és egy könyv elolvasása már nem fogja tudni lekötni a figyelmünket. Nem csak a könyvektől esünk el így, de minden mástól is ami egy kicsit is hosszabb gondolatmenetet igényel. Ha már könyveket megemlítettem, érdemes azt is leszögezni, hogy az interneten fogyasztott tartalom egyre nagyobb része vizuális. Ez talán azért hátrányos, mert így a kreativitásunkat soha nem kell megmozgatni, hogy elképzeljünk valamit, hiszen már ott van készen előttünk.

És a Csúf

Az internet bármennyire is egy csodálatos és utópisztikus elképzelés volt, jelen pillanatban a tömegek kihasználásáról, szárazra fejéséről szól, ahol az emberek már nem gyártanak semmi valódi értéket, csupán fogyasztók. Minden azzal keződik, hogy reggel felkelsz az álmodból. Itt az ideje felkelni, felkelni az álómból, a kényelemből és szembenézni a valósággal, ami lehet csúf vagy reménytelen, sárga és keserű, de legalább a miénk. Használd az internetet, de ne az internet használjon téged.

Remélem sikerült jól összefoglalnom ezt a pár gondolatomat a témában, ha van bármi hozzászólásod ne tartsd magadban! Legyen szép napod!